Gyermekek a reklámban

A gyermek megjelenítése a reklámban a társadalom és család leképezését jelenti. Szerepeltetésük módja azonban az egyik legfontosabb kérdés, amellyel számos jogszabály és etikai szabály foglalkozik.

Nem lehet gyermek veszélyes helyzetben

Szigorúak a jogszabályok a tekintetben, hogy a reklám nem mutathat gyermeket veszélyes helyzetben.

A veszélyes helyzet a társadalom által általánosan veszélyesnek ítélt magatartást jelent.

Veszélyes helyzet megjelenítése elkerülhető pl., ha az alábbiakra figyelmet fordítanak:

• gyermek kerékpározás közben bukósisakot visel,
• az autóban az előírt biztonsági szabályokat betartja, (gyermekülés, biztonsági ülés használata)
• konyhai eszközöknél a forró eszköz, vagy barkácsolás közben a gép használata kellő gondossággal történik, és a szülő, mint a biztonságra felügyelő személy jelen van

Milyen magatartásmintát mutat a reklám?

Természetesen nem várható el, hogy népnevelői feladatot lásson el a reklám, az viszont igen, hogy rossz magatartást, viselkedést ne mutasson pozitív példaként.

Az Önszabályozó Reklám Testület Etikai bizottsága is külső szakértők bevonásával vizsgálja, és külön figyeli, hogy a reklám történetében a rosszalkodást, rossz viselkedést milyen szülői/felnőtt reakció követ. Amennyiben a reklámban az egyébként szokásos, ismert „rosszalkodást” a felnőtt szereplők megfelelően kezelik, felügyelik, negatív visszacsatolást kap a gyermek, úgy a bemutatás önmagában nem kifogásolható, mert az nem tekinthető a viselkedés mintájának.

Azonban nem elfogadható a reklám, amely például iskolában, óra alatt játszó, rendetlenkedő, puskázó kisdiákokat mutat, vagy otthon a falakat összefirkáló gyermek.

Szülői tekintély, szülő-gyermek kapcsolat bemutatása

Kiemelten fontos, hogy a reklámokban bemutatott szülő-gyermek kapcsolat , és a köztük lévő viszony a társadalmi elvárásoknak megfelelő legyen Nem fogadható el a reklám, ha a gyermek a szülőt becsapja, hazudik neki, háta mögött cselekszik. Hasonlóan aggályos lehet a reklám akkor is, ha a bemutatott – egyébként elfogadható, szokásos mértékű – gyermeki rosszalkodást nem követi a szülő negatív visszacsatolása, helytelenítése. Nem fogadható el például az sem, ha a gyermek az egyik szülő támogatásával hazudik a másiknak.